4 years later...

 Helló mindenki!

Úristen ezer éve nem írtam ide. Annyi minden megváltozott. Az ember vissza olvasva meglepődik 4 éve mik voltak a legnagyobb gondjai és mennyivel könnyebb volt az élet. Most már azért sokkal bonyolultabb az élet, néha azt kívánom bárcsak most is ekkora problémáim lennének. :D 
De hát az élet megy tovább ugye. S én sokkal boldogabb, magabiztosabb vagyok s bár az utam során szereztem pár traumát még a maradék mellé mégis ma úgy érzem megérte annyit szenvedni, azért ami most van. Jól vagyok. Sokkal jobban. Szeretem a munkám, boldog párkapcsolatban élek, anyagilag a körülményekhez képest stabil vagyok. :) 

Csak gondoltam írok egy kis bejelentkezést annak aki még követ esetleg. Puszi.

Again..

Sziasztok!

Emlékeztek a korábbi bejegyzésemre? Itt az előzmény: >Katt<

Na hát újra megtörtént, amit nem akartam, de úgy voltam vele nem tudom leírni addig amig meg nem nyugszom és túl teszem magam a történteken.
Képtelen lettem volna sírás nélkül leírni, de ez teljesen rendben van már azt hiszem túl vagyok rajta de úgy érzem képtelen vagyok így élni, egy ilyen emberrel egy légtérben, akit úgy néz ki anyám előbb választ, mint engem.

S mi is történt pontosan?
Most ez következik, ígérem nem fogok túlozni mikor leírom és bár szerintem senki nem olvassa ezeket mégis jó érzés kiadni magam valahol ahol azt írok, amit akarok és senki nem mondja meg hogyan írjam írjam le, mit írjak hisz itt az én gondolataim kell, hogy szerepeljenek.

Szóval történt, hogy egyik nap édesanyámmal veszekedtünk egy kis semmiségen, amit most nem fejtenék ki, mert nem ez a lényeg a másik pedig az, hogy egy családtagomhoz kapcsolódik, amit nem szeretnék nyilvánossá tenni.
A lényeg, hogy kicsit hangosabban beszéltük meg a dolgot és anyám barátja (direkt nem nevelőapámnak írom, de erről majd később) fáradt volt, mert dolgozott meg füvet nyírt és kijött kiabálva, hogy "Elég legyen már" meg "Elegem van ebből, csendet akarok" és hasonlók. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem kezd el rángatni aztán ököllel nekem jönni..
Nagyon szomorú voltam, hogy én csak jót akartam édesanyámnak és ő azért jött nekem, mert fáradt volt.. bele se gondolt abba mit csinál ezzel hisz én őt SZERETTEM és TISZTELTEM. De ez elmúlt, akkor mikor nekem jött és soha többé nem lesz ugyanolyan a kapcsolatunk, mint ahogy ő azt szeretné.
Aznap este elmentem otthonról és hajnali 1-ig haza se mentem, mert nem volt hozzá lelki erőm, hogy még hallgassam anyámék veszekedni emiatt az egész miatt. A tervem az volt, hogy ott alszom valamelyik barátnőmnél, de akinél tudtam volna az sajnos mindegyik aludt. Így először a parkba mentem a zenepavilonhoz, ahova a anya barátja utánam jött, hogy megbeszéljük vagy tudom is én, de én nem voltam rá kíváncsi (teljesen érthetően) így faképnél hagytam és elmentem egy bárba, ahol az első ötletem az volt, hogy leiszom magam, de aztán az egyik barátnőm és az exem lebeszélt így ittam két üdítőt. Nagyon szomorú voltam egész este sírtam és nem akartam semmi mást csak, hogy senki ne szóljon hozzám és hagyjanak megnyugodni.
Persze haza kellett mennem, amire nagy nehezen anyám rávett. Miközben hazafele tartottam még kétszer elsírtam magam, mert belegondoltam, hogy ott kell aludnom, abban a lakásban ahol ez az ember is van..
Nehéz volt, de végül bementem, anyám átölelt aztán elfeküdtem és még vagy 2 órát bőgtem.

Másnap, amikor felkeltem anyám már nem mellettem állt, mint előző este hanem pont én voltam a hibás, amiért egyáltalán jót akartam, mert idézem "Ha nem kellene mindig veszekedni veled és nem lennél ilyen makacs, akkor XY se idegesítené fel magát."
Nem itt nem erről van szó, nem rólam. Az önuralomról. Én is voltam már ideges mégse ütöttem meg senkit, akkor Ő miért teheti meg?

S hát még aznap este félre hívott Ő, hogy beszéljük meg, mert akkor megint leakartam lépni egy szó nélkül csak akkor egy barátnőmhöz.
Mondtam, hogy kap 5 percet nem többet.
Elmondtam neki miért szereltettem zárat az ajtómra kívülre és belülre s hogy azután, amit tett a szeretet és a tisztelet véget ért.
Ő erre azt válaszolta, hogy sajnálja és aznap este fogta volna és összepakolta volna a cuccát és elment volna és vissza se jön.
Erre a válaszom a következő volt: "Megérdemelted volna, hogy ezt helyeseljem, de nem számít, a sajnálatod pedig nem elég. Ha azt hiszed, hogy ezentúl újra jóban leszünk akkor nagyot tévedtél."

S ezzel még nem volt vége. Elmondtam édesapámnak mi történt ő pedig felhívta anyuékat és jól kiosztotta őket. Nagyon dühös volt, amit megértek, mert ha az én gyerekemről lett volna szó én is így reagáltam volna. Anyám persze leszidott, hogy most ezt miért kellett stb stb én pedig feltettem a nagy kérdést: "TE mit tettél volna a helyében?". Nem válaszolt.

Sikerült leírnom mindent sírás nélkül. Túl léptem rajta.

Be skinny, to be beautiful..

Sziasztok!

Most megint egy olyan bejegyzéssel éreztem, amiben kicsit a gondolataim írom le. Néha muszáj, úgy érzem ez segít feldolgozni a bennem lejátszódó gondolatokat, érzelmeket.

Szóval még korábban az egyik barátnőmmel elmentünk bulizni hétvégén, hogy egy kicsit kieresszük a gőzt. Tényleg nagyon jó volt, egészen a végéig (na jó ez nem teljesen igaz, de ez egy másik történet) csak egy valami zavart: őt mindenki felkérte táncolni, elakarták hívni randira is annak ellenére, hogy van valakije, mondtak neki mennyire szép meg ilyesmi. Én meg csak ott ültem, néztem és azon gondolkodtam: "Miért nem lehetek olyan, mint ő?" vagy "Miért nem vagyok én is ilyen vékony? Miért büntetett ezzel engem a jó Isten?"

Minden alkalommal ez játszódik le bennem, mikor együtt elmegyünk valahova. Ez nem az ő hibája, egyszerűen csak nem értem mi a baj velem. Én talán csúnya vagyok? Túl kövér? Nem elég kedves? A humorommal van a gond? Nem vagyok elég bevállalós? Mi a baj velem? Mit tettem az élet ellen, hogy nem találom az igazit, aki szeret és megbecsül?
Talán meg kellene változnom? Ha kint van a kulccsontom akkor jobban fogok tetszeni a fiúknak? Mit változtat ez mindenen?

Az emberek miért a külsőt nézik? Miért nem lelkeket látnak? 

Annyi kérdés és oly kevés válasz.
Ha sokan azt látnák, ami igazán belül van teljesen megváltozna a véleményük. Akit addig jó embernek hittek az gonosszá válna és fordítva.
Sok embernek a szívében egy egész virágoskert van és mások a szavai által írtják ki.
Akinek meg semmi sincs belül abba az emberbe próbálunk valamit beleültetni/beleképzelni.
Értitek mire gondolok?
Sokszor úgy érzem csak azért, mert van rajtam egy kis felesleg diszkriminálva vagyok.
Sőt amint valaki kicsit másabb már láthatatlanná válik. Miért nem tudunk minden embert egyenlőként kezelni?
Miért van bennünk eleve az előítélet? A társadalom miatt? Lehet. 

És miért ítélünk meg valakit rögtön a súlya alapján? Attól még, mert van rajta egy kis felesleg rögtön rossz emberré válik? Nem hiszem.
Én úgy gondolom mindenkiben van valami szép, csak meg kell találni és talán ez az amiért nem tudok senkit egyből utálni, kinézni. Inkább megismerem először és utána döntök az alapján, hogy milyen ember. Én legalábbis így vagyok ezzel.
Nem az számít milyen valakinek a kinézete, milyen a bőrszíne, milyen a hite, a szexualitása vagy hol él, milyen családba született hanem, hogy ő benne mi van. Mert úgy gondolom egy rossz családi helyzetből is ki lehet törni csak akarat erő kell hozzá. Nem szabad hagyni, hogy mások visszarántsanak és maguk mellett tartsanak bármennyire hangzik ez a könnyebb útnak.
Lehet a másik út a nehezebb, de a végeredményért megéri küzdeni.

Úgy érzem mindent leírtam, ami bennem volt úgyhogy a bejegyzés végére itt van még két gif: 

Change for the better - második rész

Sziasztok!

Na meghoztam a második részét a kis agymenésemnek, amiben leírom milyen változásokat sikerült véghez vinnem a "jobb" érdekében.
Nos..azt mondtam jobb leszek, de valamiben hibáztam. Dohányozni kezdtem.

Úgy éreztem túl sok nekem a stressz, az itthoni dolgok, a suli és a magány így valamibe menekülnöm kellett. Tudom ez csak egy kibúvó, de mégis néha sokat segített, lenyugtatott annyira, hogy még nem öltem meg senkit. :)
Egyébként azt tervezem, hogy leteszem, de nem tudom még mikor és hogyan. Egyenlőre jó így. Bár attól függ mit nevezünk jónak.

Ami viszont jó:
Végre elérte a hajam azt a színt, amit akartam és hát csodálatos lett. Imádom!

Majd megrendeltem, az első bőrbakancsom, ami remélhetőleg hamarosan megérkezik. Ha meglesz, akkor beszúrok egy képet IDE:

Illetve végre gyarapodnak a Harry Potter ereklyéim, amint meglesz az összes csinálok róla egy külön bejegyzést. Ja és csinálni fogok mindenképpen egy Rowena Rawenclav cosplay-t is, ami remélhetőleg nyárra kész lesz. ^^

Egyenlőre, lassan de biztosan alakítom a stílusom abból a kevés pénzből, amim van és ha minden jól megy, akkor ilyen kissé nőies/kawaii és goth/punk jellegű lesz mindenem. Mindig is imádtam ezeket és úgy érzem nem akarom tovább elrejteni milyen vagyok csak azért, mert másoknak nem tetszik.
Magamnak kell tetszek és nem nekik. ;)

Egyenlőre ennyi lett volna, legközelebb megpróbálok kicsit többet írni. xoxo                   

Még nem mondtam el valamit..

Sziasztok!

Úgy érzem a mai napon betelt a pohár és muszáj elmesélnem valamit, amit régóta magamban tartok.
Nem merem leírni, de úgy érzem muszáj, mert félek.
Mindig is féltem és félni is fogok és ennek meg van a maga oka.

A nevelőapám sokszor hirtelen felkapja a vizet és ilyenkor elborul az agya. Ilyenkor csinál az ember hülyeségeket, de talán nem ilyeneket hisz azért van az önuralmunk, hogy használjuk. Ha ideges mindig félek tőle, mert attól félek megint megtörténik az, amit most leírok.
Még régebben talán  17 vagy 18 éves lehettem mikor egyszer nagyon összevesztünk és felidegesítettem valamivel. A számítógép előtt ültem és írtam, mikor úgy éreztem elkezdi két erős férfi kéz szorongatni a vállaim és idegesen beszélt ez az ember a hátam mögött.
Mondtam neki, hogy hagyja abba és, hogy ez fáj, de csak nem tette így lefeszegettem magamról a kezeit és mondtam, hogy hagyjon békén mindezt elég idegesen.
Ekkor (nem emlékszem már pontosan) megpofozott vagy valami ilyesmi és elkezdtünk kiabálni egymással. Mindez később a lépcsőházban fojtatódott és hát megrángatott talán meg is húzta a hajam sőt el is lökött úgy, hogy majdnem legurultam a lépcsőn..
Ideges voltam és ő is, de én csak kiabáltam, de nem ütöttem vissza.
Szörnyű érzés volt, azóta is utálok erre visszaemlékezni. Azóta félek mikor nagyon nagyon ideges, mert attól tartok, hogy megint megteszi. Nem kért bocsánatot, gondolom azt hitte teljesen jogosan tette. Anyám először őt védte és rám szólt, hogy miért kiabálok meg sikkantok fel mikor megrángatott. Nem is értem, vajon miért? Ő mit tett volna?
Később aztán összevesztek és anyám megmondta neki, hogy ilyet nem csinálhat.. De akkor nagyon rosszul esett, hogy először őt védte és nem engem.. A normális ez lenne.
Akkor emlékszem még arra, hogy miközben veszekedtünk közöltem vele, hogy felfogom jelenteni és ezt anyám szemébe is megmondtam.

S hogy miért meséltem mindezt el? Mert már egy ideje bennem van ez, de sose mertem elmesélni senkinek csak a szűk baráti körömnek.
Illetve ma is összevesztünk, nem tetszett neki, hogy nem azt csinálom és nem azonnal, amit ő akar és ezért kívülről bezárta a szobámat. Ilyet nem tehetsz meg. Nem, akkor sem ha ideges vagy. Akkor sem ha NAGYON ideges vagy.
S bár ez nem most történt és nincs jelentősége annak, hogy ezt elmondtam, de jól esett leírni és megszabadulni ettől a tehertől.

Bárki bármit mond én azt gondolom, hogy nem csináltam semmi rosszat, hogy megérdemeljem, amit akkor kaptam.
De most már nem számít, hiszen megtörtént és nem tudok rajta változtatni, ha akarnék se. Ezzel kell együttélni és menni tovább előre.

Change for the better - első rész

Sziasztok!

Elég régen írtam már ide, de sajnos a suli sok időt elvesz tőlem főleg, mert sokat kell tanulni, de úgy döntöttem, most időt szánok erre is.

Szeretnék arról írni, ami mostanság nyomaszt, depressziót okoz nálam és ez a személyiség témája. Annyira nem zavarna az egész, ha nem érezném úgy (megint), hogy nem vagyok önmagam.
Úgy vagyok ezzel, hogy folyamatosan próbálom megtalálni önmagam, de sose vagyok benne biztos, hogy igazán sikerült vagy tényleg én vagyok-e az, akivé változtam és vajon tényleg igazán önmagam adom-e minden helyzetben. Ez az, ami nagyon zavar.
Sokszor úgy vagyok az életben, hogy másoknak akarok megfelelni, holott nem kéne és tényleg szeretnem kéne magam és kibékülni azzal a ténnyel, hogy lesz olyan, aki bármit teszek nem fog kedvelni vagy mindenbe belefog kötni és nem lehet mindenkinek megfelelni.
Lassan kezdem megérteni ezt és elfogadni, másképp látom a világot, mint 10 évvel ezelőtt.

Úgy érzem eljött az a pillanat, mikor abba kell hagyjam, hogy mindenkinek megfeleljek és egyszerűen csak legyek ÉN.
Ami azt jelenti, hogy a zenei ízlésem nem sorolhatom bele csak egy fajta kategóriába: nem vagyok csak rocker, esetleg punk vagy emo, nem csak poppot hallgatok vagy nem csak rappet. Azt hallgatom, ami épp megtetszik és ha valakinek nem tetszik, hogy nem kategorizálom magam annak üzenem: azért nem teszem, mert én nem vagyok olyan, mint a többiek. Én más vagyok.

Én mindenféle zenét szeretek és szeretni is fogok és nem akarom magam beskatujázni ide meg oda csak azért, mert ezt így kell, ez az elfogadott. Mert akkor jön akkor kérdés: hát akkor te mi vagy rocker? Pop szerető? Esetleg rapp imádó? (stb) Nem, egyik se. Mindegyik vagyok.

A másik, hogy nem akarom magam ruhák terén se bekategorizálni, hogy na én csak feketét hordok mostantól, csak ilyet vagy csak olyat. Hordom, ami tetszik és ha a ruháim különböző stílusúak..hát kit érdekel? Szerintem nem kötelező csak elegánsnak lenni vagy csak fiúsnak. Mindenből azt veszem meg, ami tetszik. Ha a ruhatáram szivárvány színű lesz az sem érdekel úgy is én hordom őket és nem más. S ha megunok egy fajta ruhát, akkor egyszerűen lecserélem és kész, nem fogom megtartani, mert jaj az az én stílusom. Nincs saját bekategorizálható stílusom: nem vagyok rocker, se hippi, se elegáns fajta, se grunge, se tumblr se semmien.

A hajam se fogom csak egy fajta stílushoz igazítani, ha havonta változtatom az is csak az én dolgom. S nem érdekel ha x fajta stílusnál is minden második vagy harmadik lánynak olyan van, mert az milyen mainstream. Kit érdekel? Nem tartozom az adott stíluscsoporthoz, minek aggódjak ilyesmi miatt?


Szóval ja értitek, úgy vagyok vele, hogy ideje megváltozni és másképp látni a dolgokat, másképp kezelni őket. Magabiztos, nagyszájú, de közben egy kicsit vidám és gyerekes lány akarok lenni, aki igazából vagyok. Elegem volt az áldozat szerepből, hogy hagyom, hogy beszóljanak. Aki kedves velem azzal én is az leszek, aki meg nem az velem annak a legrosszabb rémálmával van dolga.

Elegem lett abból, hogy azzal is kedves meg aranyos akarok lenni, aki meg sem érdemli, mert hátha megváltozik. A kedvességtől nem fognak megváltozni, ellenben ha kiállsz magadért és megmondod kerek-perec a dolgokat, akkor az emberek igenis észreveszik magukat (talán).


Szóval itt az ideje a változásnak és ezt a hajammal fogom kezdeni csütörtök délután. (12. 07.) ⬇

Ember típusok az interneten

Sziasztok!

Már rég volt bejegyzés ne haragudjatok érte, de sajnos kórházban voltam így nem igen az írás volt az első dolgom, hanem a gyógyulás, de most már teljes erővel itt vagyok. :)
Ma pedig embertípusokat mutatok be nektek íz internet világából, akikkel biztosan legalább egyszer találkozni fogtok.

1. Aki tuti, hogy megbukott nyelvtanból. -Nos igen ő az a személy, aki ha leír egy mondatot helyesen az csoda. Onnan ismerhetők fel, hogy a mit hosszú ékezettel kéne írni az tuti röviddel írja, a ly-t és a j-t felcseréli és kb annyira értelmesek mondatai, mint egy csiga.

2. A nyelvtan náci.-Akár ha egy helyesírási hibát talál az írásodban instant beleköt, kijavít és ecsetel neked a nyelvtan és az általános iskola fontosságáról. Képesek egy kisebb hibától agyérgörcsöt kapni. Vigyázni kell vele, mert ez az egyetlen fegyvere ha oltogatásról van szó.

3. A troll.- Tipikus jelenség, ezzel már minden internet használó találkozott. Ő az, akinek MINDEN böki a csörét és bármibe képes belekötni: lehet az ember külseje, személyisége, családja de még csak egyszerű képbe is képes belekötni, amin mondjuk a cicád van. Ez az ember típus belső frusztrációját, önmagával és az életével való elégedetlenséget másokon próbálja kitölteni, mert más lehetősége nincs erre. Kedvesek vagy megértők ne is próbáljunk vele lenni, mert attól csak jobban bedühödik és Hulk-á változik.

4. A nagypapa vagy nagymama, aki mindent CAPS LOCK-al ír. -Igencsak békés típus, az oldalán általában játékokkal kapcsolatos megosztások vannak illetve minden, ami cuki kisállatokkal, receptekkel vagy a családdal kapcsolatos. Az írásmódjuk bár idegesítő, de nagyon kedvesek tudnak lenni és megértőek.

5. A pózer liba. - Minden képén 300 like (vagy több) és olyan kicsavart pózokban áll meg egy képért, hogy szerintem ezek ezzel tartják magukat kondiban.A képeik között tuti, hogy találsz legalább egy csöcs kidobós, illetve fenekes képes, ahol agyon dícsérik mennyire szép.


6. A srác, aki hetero, de úgy pózol, mint egy lány.-Alap a hasizom, a Justin Bieber stílus, a csücsörítős, kacsintós, cuki szét szivecskézett képek és az olyan posztok, ahol valakit a like-olók közül választ valakit borítóképnek vagy megírja neki hány százalékban szép, milyen a belsője, a szeme és az esélye nála. Ja és tuti benne van abban, hogy ha te like-olod az ő profilképét, akkor ő is vissza like-olja neked.

7. A csendes megfigyelő.-Soha nem oszt meg semmi, soha nem like-ol semmit, sosem kommentel, de tuti, hogy bármikor írsz rá, visszaír. Legyen az akár hajnali kettő is. Egyéb jellemzője, hogy sokszor netről leszedett vagy egyáltalán nincs profilképe.

8. Aki mindig mindenkinek körleveleket, like-old ezt meg azt cuccokat küld.-A legidegesítőbb fajta. Akkor is küldi neked ezeket a szarokat ha megmondod neki, hogy ne. Ja és egy másik hozzátartozó dolog, hogy játék felkéréseket is küld néha.

9. Tumblr girl vagy boy.-Mindene a tumblr, az agyon szerkesztett tumblr képek, a saját profilja is ehhez hasonló szerkesztésű és mániája a tumblr tartalom gyártása. Ja és persze blogja is van.

10. A megmondó ember.-Ő az a személy, aki mindig megmondja az őszintét, leolt akkor is ha nem kéne és akkor az egója, mint egy ház (csak szegénynek nincs mire, hogy legyen). Ha beszólsz azonnal támad, abból pedig olyan komment csata keveredik, amiből egyikőtök se jön ki jól, de legalább a körülöttetek lévők jól szórakoznak popcornt eszegetve.

11. A szelfi mester.- Általában minden nap posztol egy szelfit, ami vagy rendes normál kamerával készül vagy agyon van effektezve, minden szarral és a kép mellett mindig szerepel egy zene link, idézet vagy csak valami vicces szöveg. Nekik súlyos önértékelési problémájuk van, önbizalomhiányosak és nagyon kell vele vigyázni. Ha egyszer leszólod vagy megbántod 100%, hogy eret akar majd vágni és közli veled, hogy te leszel a hibás a haláláért, közben te pedig lehet csak őszinte voltál és nem akartad megbántani, de ők a legapróbb őszinteségtől vagy rosszabb odaszólástól képesek hattyú halált halni.

12. A gyökér.-Mondhatsz neki bármit, lehetsz bármekkora zseni és magyarázhatsz napestig ő semmien körülmények között nem fogja felfogni. Általában az ötéves szinten van, csak a saját igazát képes hajtogatni illetve kigúnyolni téged és hergelni. Nem érnek annyit, hogy foglalkozzon velük az ember.

13. Az örök szingli.- Nála olyan ritka, ha  kirakja, hogy párkapcsolatban, mint Afrikában a kínai. Ha mégis összejön valakivel az általában évekig tart és a kapcsolatos posztot 400-an like-olják és ennek a fele legalább gratulál is.

14. Aki úgy cseréli a hapsikat, mint a bugyiját.- Na ő viszont a fentebb említett szöges ellentéte. Nála sosincs olyan, hogy egyedülálló, ha kapcsolatos posztot rak ki valakivel, akkor max 10-en like-olják abból a fele a család a másik fele meg a legjobb barátnők, akik tele pakolják a komment szekciót szivecskés és puszit küldő emojikkal.

15. Az emo avagy a depressziós.- Az adatlapján mindent megtalálni ami depresszív, hangulat romboló és kicsit se önbizalom építő. Általában tele pakol mindent a rossz hangulat jelzéseivel, szomorú zenékkel, unalmas szomorú idézetekkel és önsajnáltató cuccokkal. Ameddig ilyen állapotban van kerüljük el messzire, mert nem csak önmagát húzza le, de a környezetét is.


 Nos mára ennyi lett volna. Ha szeretnétek következő részt nyomjatok egy like-ot, illetve kommenteljetek, hogy ezen kívül még miről írjak. 
Ja egyébként pedig mindenkinek, aki nem dolgozik kellemes nyári szünetet és jó pihenést! :)

Napsugár